Berotty · 1. April 2008, 15:55
Az elején még minden olyan távolinak tűnt és könnyednek, mintha csak esti mesét hallgatnék…aztán ahogy telt az idő, és a tervezgetés átcsapott szervezgetésbe, már életszagú volt a dolog, és beláttuk, magától nem huppan az ölünkbe egy megszervezett esemény… az előbb pedig hívtak a Szalonból, hogy ideje elhozni a ruhámat, persze csak ha gondolom, hogy ne az utolsó napokban futkossak (vidékre) még emiatt is… és most rámszakadt, hogy ez most már tényleg komoly, és tényleg alig maradt idő, az egész nagyon valóságos, és most kicsit megijedtem, no nem a felelősségtől és az elköteleződéstől, hanem attól, hogy minden rendben lesz-e, pontosabban lesz-e olyan, ami tényleg rendben lesz… mert amig minden esténk szaladgálással telik, addig az Ember Lányának se ereje, se ideje ezen variálni, de most épp munkahelyi rövidzárlattal küzd az agyam, ezért a telefonhívás pont a paraközpont közepébe talált. Tudom, nem vagyok normális, de hát ez kinek újdonság… :)
— nati
Megjegyzés
Ehhez a cikkhez nem fűzhető megjegyzés!